Ismét bebizonyosdott a South Park és társai után, hogy a rajzfilm megfelelő eszköz lehet társadalmi problémák (olykor szatírikus) ábrázolására.
A Persepolis főszereplője egy iráni kislány, az ő gyerek- és kamaszkori élményeit követi végig a film a sah elleni forradalomtól az iszlamista kormány születésén és az Irakkal folytatott háborún keresztül egészen addig, míg végül Franciaországba menekül.
A családjában található kommunista forradalmár nagybácsinak és a szabadszájú nagymamának köszönhetően közvetlenül is érintik az országban zajló események, kamaszként szembesül a nők elnyomásával és megtapasztalja, milyen egy háború elől ismeretlen országba menekülni (konkrétan Ausztriába) és elszakadni a szüleitől. A szubjektív apró epizódok kiváló képet adnak az iráni társadalomról és annak változásairól.
A film emellett képileg néhol lenyűgöző néhol meg szimplán eredeti, a jelenetek pörgősek és egészen kifinomult humorral vannak megírva. Néhány mellékszereplő maradandó karakter, pl. a nyugdíjas filozófiatanárnő osztrák házinéni és kanos kutyája.
Az egyetlen gyenge pontnak a befejezést éreztem, a lány a diktatúrát és a szabadsága korlátozását megelégelve Franciaországba menekül, ami francia filmről lévén szó, nyilván a mennyország, de itt gyakorlatilag megszakad a film.
Ez azonban nem von le az értékéből, irány megnézni, amíg még játszák!
A Persepolis főszereplője egy iráni kislány, az ő gyerek- és kamaszkori élményeit követi végig a film a sah elleni forradalomtól az iszlamista kormány születésén és az Irakkal folytatott háborún keresztül egészen addig, míg végül Franciaországba menekül.
A családjában található kommunista forradalmár nagybácsinak és a szabadszájú nagymamának köszönhetően közvetlenül is érintik az országban zajló események, kamaszként szembesül a nők elnyomásával és megtapasztalja, milyen egy háború elől ismeretlen országba menekülni (konkrétan Ausztriába) és elszakadni a szüleitől. A szubjektív apró epizódok kiváló képet adnak az iráni társadalomról és annak változásairól.
A film emellett képileg néhol lenyűgöző néhol meg szimplán eredeti, a jelenetek pörgősek és egészen kifinomult humorral vannak megírva. Néhány mellékszereplő maradandó karakter, pl. a nyugdíjas filozófiatanárnő osztrák házinéni és kanos kutyája.
Az egyetlen gyenge pontnak a befejezést éreztem, a lány a diktatúrát és a szabadsága korlátozását megelégelve Franciaországba menekül, ami francia filmről lévén szó, nyilván a mennyország, de itt gyakorlatilag megszakad a film.
Ez azonban nem von le az értékéből, irány megnézni, amíg még játszák!
zonigazítás című kiállítás, amely egy igen remek ötlet eredményeként született: Tavaly a Nagyházi Galáriába bevittek egy hagyatékot, hoyg értékelják fel és csináljanka vele amit akarnak. Nos a több mint 100 képből álló hagyaték, gyakorlatilag teljes egészében hamisítvényokbül, és rosszul sikerült másolatokból állt. Ekkor jött az ötlet egy mávészettürténésztől, (Nagy T, Katalintól, big respect az ötletéért), hogy a megsemmisítés helyett, inkább adják oda a képeket kortás festőknek, hogy hozzanak ki belőlük akármit fessék át, darabolják fel, alakítsák át. így kerültek a képek olyan emberekhez, mint feLugossy, efZámbó, vagy Haraszty László. Kétség sem fér hozzá, eszeveszett agymenéseket láthatunk majd. Must see.
