Ismét bebizonyosdott a South Park és társai után, hogy a rajzfilm megfelelő eszköz lehet társadalmi problémák (olykor szatírikus) ábrázolására.
    A Persepolis főszereplője egy iráni kislány, az ő gyerek- és kamaszkori élményeit követi végig a film a sah elleni forradalomtól az iszlamista kormány születésén és az Irakkal folytatott háborún keresztül egészen addig, míg végül Franciaországba menekül.
    A családjában található kommunista forradalmár nagybácsinak és a szabadszájú nagymamának köszönhetően közvetlenül is érintik az országban zajló események, kamaszként szembesül a nők elnyomásával és megtapasztalja, milyen egy háború elől ismeretlen országba menekülni (konkrétan Ausztriába) és elszakadni a szüleitől. A szubjektív apró epizódok kiváló képet adnak az iráni társadalomról és annak változásairól.
    A film emellett képileg néhol lenyűgöző néhol meg szimplán eredeti, a jelenetek pörgősek és egészen kifinomult humorral vannak megírva. Néhány mellékszereplő maradandó karakter, pl. a nyugdíjas filozófiatanárnő osztrák házinéni és kanos kutyája.
    Az egyetlen gyenge pontnak a befejezést éreztem, a lány a diktatúrát és a szabadsága korlátozását megelégelve Franciaországba menekül, ami francia filmről lévén szó, nyilván a mennyország, de itt gyakorlatilag megszakad a film.
    Ez azonban nem von le az értékéből, irány megnézni, amíg még játszák!